A Magyar Költészet Napja alkalmából: József Attila – Levegőt!
2013 április 11A Magyar Költészet Napja alkalmából: József Attila – Levegőt!:
“Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
A Magyar Költészet Napja alkalmából: József Attila – Levegőt!:
“Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
Charlie Sheen ismét bebizonyította a kedvenc mondásomat: mindig van lejjebb. De persze ennek is megvan az előnye, a legszebb idézetek rögtön képes formátumban is elárasztották a netet. Íme az egyik kedvenc:
A kedvenc Charlie Sheen idézetek:
“I am on a drug. It’s called Charlie Sheen.”
“I ‘m bi-winning. I win here and I win there.”
“Live the sheen dream.”
“I’m an F-18 bro.”
“My success rate is 100%. Do the math.”
“I’ve got tiger blood, man.”
“I don’t sleep. I wait.”
Mai beküldőnk felfedezte Tarlós István főpolgármester jelöltet programja ismertetése közben. Minden hasonlóság csupán a véletlen műve lehet.
Blogunk elhatárolódik mindenféle politikai nézettől és programtól, de a képet nem tudtuk nem kirakni. Film ajánló és idézetek rovatunk fő eleme a Csillagok Háborúja, Palpatine Szenátor és Yoda. Jöjjön most Tőle egy idézet:
“Óvakodj az Erő sötét oldalától! A harag, félelem, erőszak – ez mind az Erő sötét oldala, könnyű a csapdájába esni. S ha egyszer megkaparint magának, uralni fogja a sorsodat örökre, míg végül elereszt!“
“…Vegyél bazi nagy tévét, fagyasztószekrényt részletre, házat meg kocsit, zabáld a fűrészporos hamburgereket, esténként nézd a bárgyú vetélkedők versenyzőinek szánalmas izgulását, a szar tévésorozatokat; legyél boldog, hogy neked is sikerült bent maradnod a nagy fogyasztóakolban, hogy nem csúsztál le, mint a szomorú aluljárókoldusok; tussold el nap mint nap a valahonnan mélyről kísértő hiányérzetet, amit úgysem tudsz megfogalmazni magadnak, mert valahonnan a szellem felől suttog, ami neked külföldiül van, mint minden, ami nem a birtok, a gyarapodás, az anyag nyelvén szól; az idő úgy menjen el melletted, hogy még a szelét se érezd; ha valaki megkérdi, hol tart az életed, az ingód és ingatlanod jusson eszedbe, mint válasz; végül öregedj meg így, neveld ebben a szellemben a gyerekeidet, akiket úgyis csak önzésből hoztál világra, hogy genetikailag folytassanak, és akik majd – tanúsítva a nevelés hatékonyságát – összevesznek a hullád fölött azon, hogy kié legyen az a sok szemét, amit magadénak éreztél, amit birtokolva úgy érezhetted, van személyiséged, identitásod, ami emlékműve lett annak a szomorú ténynek, hogy hiába születtél…”